„A kritikusnak tartott egészségi helyzet csak az egészség megőrzésével, az egészséges életmód megvalósításával változtatható meg gyökeresen, ehhez azonban a lakosság aktív közreműködése szükséges. Az utóbbi évek szakmai és egészségpolitikai erőfeszítései ellenére a több évtizedes negatív „magyar tendenciák” érdemben nem változnak. A magyar emberek döntő többsége nem törődik egészségével, és sajnálja az időt arra is, hogy szűrővizsgálatokra járjon. A szakemberek felelőssége, hogy az emberek kellő információval rendelkezzenek egészségükkel, annak megőrzésével, vagy visszaszerzésével kapcsolatban, s szakmai-etikai felelősségük a korrekt, előírásoknak megfelelő egészségügyi ellátás biztosítása. Az azonban, hogy a magyar emberek egészségtudata is „kézzel foghatóan” erősödjön, össztársadalmi érdek és feladat kell, legyen.

1948-ban indult el az epidemilógiai vizsgálat, amely mind a mai napig tart és a Massachusets állambeli, Boston mellett található kisvárost Framinghamet felhelyezte a tudományos világ térképére. Ez a vizsgálat volt az, mellyel kapcsolatban, 1961-ben megszületett a híres rizikóelmélet és eredményei alapján átfogó társadalmi kampányokat szerveztek. Hogy ennek, vagy az egyre szigorúbb kezelési protokolloknak volt-e nagyobb arányban köszönhető, minden esetre 50 év alatt a koszorúér betegség okozta halálozás 50%-kal csökkent az USA-ban.

Hazánkban az össz halálozás felét évek óta a szív- és érrendszeri betegségek teszik ki, több mint 50 ezer ember hal meg évente következtükben. A betegség hátterében gyakran érelmeszesedés húzódik meg, ami rendszerint évek alatt lassan, tünetmentesen fejlődik ki.

Ismert tény, hogy a szív és érrendszeri betegségek egymással összefüggnek: a magasvérnyomás, mint betegség egyúttal kockázati tényezője a szélütésnek, illetve koszorúsér betegséghez gyakran társul magasvérnyomás és/vagy cukorbetegség. E betegségek leggyakoribb kockázati tényezői a dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód, ezért az ezek megszüntetésére irányuló megelőző programok és szűrővizsgálatok nagy jelentőséggel bírnak. A magasvérnyomás korunk népbetegsége, amely a lakosság 20-30 %-át érinti. A betegség legnagyobb veszélye a következményeiben és szövődményeiben rejlik. A legjelentősebb a szív, agy, vese, valamint egyéb érrendszeri elváltozások a nagyerek tágulata vagy meszesedése. Magyarországon 7 évvel tovább élhetnének az emberek, ha változtatnának életmódjukon, és lényegesen csökkenteni lehetne az érrendszeri elváltozásokkal kapcsolatos kockázati tényezőket.

Magyarország a daganatos megbetegedések okozta halálozásban sajnálatosan előkelő helyen áll. A női daganatok, okozta halálozásnak különleges jelentőséget ad, hogy az emlő és méhnyakrák korai felismerése egyszerű és viszonylag olcsó módszerekkel évtizedek óta lehetséges. A szűrések széles körű propagálása, behívásos rendszer kialakítása és rendszeres működtetése, illetve a behívásra meg nem jelenők felkutatása és elérése segíthet e daganatok, okozta halálozás csökkentésében. Kijelenthető, hogy ma Magyarországon nőgyógyászati rákban nem meghalni, de megbetegedni sem szabad. Ennek előfeltétele a rendszeres éves szűrővizsgálat, gondos önmegfigyelés, és szükség esetén az azonnali orvosi segítség.

A nőlakosság szűrővizsgálatokon való megjelenése alacsony, pedig a daganatos betegségek, okozta veszteségek csökkentésére hazánkban is rendelkezésre állnak a korai felismerést és a hatékony kezelést biztosító eljárások. Svédországban a nők 98%-a elmegy mammográfiás szűrésre, míg hazánkban ezt az arányt a szervezett szűrőprogramnak köszönhetően sem sikerült országos méretekben 50% fölé emelni. Több mint 2200 nőt veszítünk el évente emlőrák miatt.

Évente csaknem 40.000 férfi lesz rákbeteg. A prosztatarák a leggyakoribb férfi daganatos halálok! A statisztikai adatok szerint a betegség előfordulása évről évre gyakoribb, a civilizáció fejlődésével mind több ilyen jellegű megbetegedést diagnosztizálnak világszerte. A társadalom diktálta életmód nagy terheket ró a ma férfijára és a férfiak hajlamosabbak arra, hogy nagyobb teherbírásuk miatt nem túl sok figyelmet fordítanak egészségük megőrzésére. A veszély a 45 év feletti korosztályt fenyegeti leginkább, és 60 éves kor felett pedig egyre jobban emelkedik a prosztatarák előfordulásának gyakorisága. A betegség kezdeti stádiumban megfelelő terápiával jól kezelhető és gyógyítható.”